a suli elég klassz, de ennek majd egy külön bejegyzést fogok szentelni, úgyhogy várd érdeklődéssel telve, de nem muszály.
szóval különböző helyeken jártunk már tallinnban. voltam ultraszegény lerobbant faházak között, és voltam hipermodern szállodaépületek tövében. mindkettő elég közel van a történelmi belvároshoz. a vadiúj negyed tényleg vadiúj. megpróbáltam keresztülmenni az egyik épületen, ahol láttam némi esélyt erre, és rögtön a fotocellás ajtó után egy üvegfalba ütköztem, amin csak egy piros folt jelezte, hogy az egy üvegfal. emiatt rögtön kétségbe is estem, de mintha godolatra kinyílt vona, mozogni kezdett az egész üvegfal... ez egy ilyen tallinni csoda. igen.
magában a régi városrészben alig van növény, de a 20.századi városépítészeti törekvések szerencsésen körbevették egy zöld-gyűrűvel. és így mindenhol parkok szegélyezik. az egyik ilyenbe mentünk meginni egy sört mihkellel. amit egyébként nem lenne nagyon szabad, mert közterületen itt sem megengedett. de a parkban csak úgy szállt a hab... valaki mókás kedvében lévén a szökőkutat igazi felhővé varázsolta, és naná, hogy mindenki a fehér idegennel játszott hiába volt már este tíz. ja mihkel pedig egy észt csávó, aki holnapután prágába megy erasmussal. de nagyon jó fej, igazi külföldi partisrác.
múlthét pénteken éhesek voltunk már eléggé, amikor is kitaláltam, hogy végre egy jó levest akarok enni. laci mondta, hogy a régi városháza alatt van finom illatú leves, menjünk oda. bementünk, egy középkori stílusra illusztrált kis zugba, ahol egy nagyon kedves lány árult forró tartalmas "elk" levest, és szintén forró pitécskéket, amik zöldségesek, húsosak, gombásak vagy almásak, és ennek megfelelően kandikáltak kifelé a kemencéből, ahol a sütésük végrehajtódott. laci szerint az "elk" kecske. elfogadtuk ezt a tényt, mert számomra is ismerős volt a szó, gondoltam, igen, az lehet... aztán juci kérdezett a gőzölgő tányérka felett, hogy az "elk", az nem ökör? én meg mondtam, hogy de! tényleg az... és amint kimondtam ezt az ökörséget, beugrott, hogy az "elk", az rénszarvas. miután ezt megállapítottuk, és befaltam egy rénszarvashúsos pitét is, juci elkezdte sajnálni a szegény kis rénszarvasokat, és hogy miért eszik meg őket. de a levest ő is benyomta...és miután laciék sem tudták megállni a pitéket, én pedig a szárított rénszarvas húst, így esett, hogy rengeteg "elk"-et ettünk, laci szerint "beelkeltünk".
a legtöbb ebédünket a következő képpen töltjük el: baziatoméhesen berohanunk a legközelebbi rimibe, letámadjuk a kajáspultot, és szegény kiszolgáló néniket, akik nem tudnak angolul, és amikor nyújtják feléd a menüdet az általad oly sok időnek tűnő kiválasztás és átvétel között eltelt periódus végén zavarukban igyekeznek udvariasak lenni, és egy szolíd "please" szócskával toldják meg a doboz tartalmát. a pénztártól való távozás után a legközelebb lévő zöldfelület felé vesszük sűrű lépteinket, suhanunk a tébolyult tömegen keresztül, hogy mihamarabb a magunkévá tehessük az ebédünknek szánt élelmiszer adagot. mennyiségében és minőségében gyakran változik, bár nem készítenek sokféle ételt a rimikben, mégis sikerült eddig úgy összehoznom, hogy kétszer még nem ettem ugyanazt. de talán még a többiek sem. és tényleg finom. hogy mennyire egészséges, eddig nem volt lényeges szempont, ám most hogy hétfőn átköltözünk, szeretnék azért változtatni az eddigi ebédtaktikán. gyakran ettünk a tengerparton a birodalmi emlékek között, amiket később részletesen bemutatok, mert érdemes.
tervbe vettem egy design, és szakmai bejegyzés készítését csupa fiús témákról: autók, házak, megoldások, csomagolások, csajok. amennyiben lányok szeretnétek vmi csajosat is, sikkek, divat, cipők, kabátok, táskák, csak kommenteljétek meg hogy miről szeretnétek a véleményem olvasni, és megkaphatjátok kőkeményen! akkor megpróbálok egy átfogó képet alkotni számomra ezekről a dolgokról, és talán én is jobban megértem a női értékeket. : )
tallinnban a helyijáratos buszpályaudvar az un. viru keskus alatt van. a viru mocsarat jelent, ha minden igaz, a keskus meg központot szerintem. szóval ez egy olyan bevásárlóközpont, ami nem kicsi, viszont elég nagy. a legfőbb érdekessége számunkra azonban, hogy alatta foglal helyet az ominózus tömegközlekedési végállomás. ez nem fura egy picit? metróbuszok? földalatti vakondok-emberekkel? vagy csak nekem meglepő? csodás mindenképp!
ja meg elmentünk az orosz nagykövetségre megkérdezni hogy mi kell a vízumhoz. becsengettünk és érthetetlen angollal próbáltak valamit mondani, de nem, tényleg nem értettem. kértem a vonal túlsó végét, hogy ismételje meg lassan, akkor azt mondta, hogy tegyünk 25 lépést meg vmi zaj, amit megint nem értettem, így már én éreztem magam teljesen idiótának, hogy ekkora mekemula vagyok, hogy megint megkérdezem hogy tessék? akkor aztán amennyire csak tudott artikulálni és nagyon lassan, hangosan mondta, tegyenek 25 lépést jobbra! na hát itt teljesen megzavarodtam... minek kell pont 25öt lépni, és miért pont jobbra? ez vmi biztonsági intézkedés? vagy mi ez? lacival nem nagyon tudtuk követni az eseményeket, amelyek láthatóan túlnőttek rajtunk és elvesztettük az irányítást. de hát nem volt mit tenni, ha be akarunk jutni, akkor 25 lépés jobbra. megvan, és egy ajtó elé kerültünk, gondoltam akkor majd itt jönnek elénk. ez némi megnyugvással töltött el. de vártunk, és nem jött senki, és mozgás se volt... na most mi van? aztán felfedeztem egy hattallmass VISA feliratot egy a4-es papíron, és a nyitvatartási időket.
: )
na remek. akkor nézzük meg, hogy mikor jöhetünk vissza...
