két hétig egyfolytában esett. nem is volt kedvünk kimenni, még kinézni sem nagyon. ilyenkor az észtek is kevésbé kommunikatívak, és többnyire depressziósak. szerencsénkre azonban jött a napsütés, és egészen máig három napon keresztül örvendeztetett mindenkit, aki ilyen északon talált otthon magának. mi sem hagytuk annyiban: juci fájós térdével, és bőrkabátban sétálgattunk. mielőtt elindultunk megbizonyosodtam róla, hogy a fényképezőgép akkui fel vannak töltve, ám az utolsó pillanatban mégis otthon hagytam a masinát. de ezt hogy megbántam! oly nagyszerű idő volt, hogy jucinak suliba kellett mennie, nekem meg haza fényképezőgépért. így is tettem, és irány vissza a tengerpart, és a régi kikötő, ahol előzőleg már egy órát lébecoltunk. így sikerült aztán néhány frenetikus fotográfiát létrehozni, nem kis örömömre, és talán nem csak az enyémre. mutatom:
innen nézve majdnem olyan, mintha már régóta nem használnák. én el is tudom képzelni, hogy már nincs használatban.
aztán meg mégis használják. igaz ez egy másik oldal, de azért igen.
és megint a betoncsoda. innen is elképesztő.
maga a part végülis homokos is, meg sziklás is, meg vasbetonos is. igaz nem strand, meg nem is dekk, de legalább alaposan erodálódott. sokféle dolgot hozott már ide a tenger, amelynek ritmusa elég meghatározhatatlan zenei mértékkel, de leginkább a tengerhez tudnám hasonlítani. a homokban megbújva sok kicsi kavics, és rég elmosott lábnyom várja, hogy mélyebbre kerüljön, vagy éppen kiemelkedjen. eltérő sorsok, és eltérő célok figyelhetők meg az érdes szegélyező sávban, ugyanúgy, mint az emberek társadalmában.
kicsit ráközelítek, és mutatok néhány talált dolgot.
nagyon szép fényviszonyokkal ajándékozott meg a nyugvó nap, köszönöm neki. jutott ide betemetett hajó, vagy mi lehetett ez korábban,
rég itt felejtett lánc,
halász-bevásárló kocsi, (hát igen, ha olyan szegények szegények, hogy hálóra sincs pénz, bizony kölcsön kell kérni egynéhány kocsit a tesó áruházból)
és most már teljesen makró üzemmódra váltva egy sósvíz, és sósjég által erősen igénybe vett valaha délceg, kivágása után hajózási célokra felhasznált fenyőfa:
ez meg valami vas bisz-basz. de rozsdás.
az összes kikötői kép teljes méretben és még sok másik kép tallinnról, meg paldiskiről itt megnézhető: http://s213.photobucket.com/albums/cc13/pentek/tallinn%20skybolt/
nem akarom ezt a blogot rengeteg fényképpel terhelni, így is van elég, szerintem.
