amikor reggel felkelsz, érzed, hogy ma valami megváltozott. feltápászkodsz az ágyból, megmosod az arcod, belenézel a tükörbe, és rájössz, hogy téves volt az előző gondolatod, mert legfeljebb a föld gravitációs viszonyai változtak meg a tegnap esti buli miatt, más egyéb nem. és az is csak ideiglenes. aztán lenyomsz egy bajnokok reggelijét, és ráébredsz, hogy mindennek oka van, ok és okozat egymásból következik. itt egy példa: éhes leszel, mert a szervezeted működik, ahhoz meg energia kell, így szükséges az input. ekkor gondolkodni kezdesz, hogy megint mit egyél, hogy ne legyen egysíkú, és unalmas az étrend, és kitalálod, hogy krumpli és hal! megint?! óóó neeem, inkább valami mást. káposzta, hagyma, rizs? király! de megint? húúú hát ez nehéz lesz. tejfölös tészta? jól bevált, és semmi extra, és egy óra múlva megint éhes leszel. akkor mi van itthon egyáltalán? káposzta, hagyma, tojás, tejföl, liszt, olaj, egykis pácolt főtt csülök, két cékla. na budai? szuperreggeli? ja ha már a budai, akkor fürjtojás is van ám, csak ez előbb elfelejtettem. jéé és találtam még két paradicsomot. akkor legyen mondjuk valami tartalmas, hogyha egyszer neki állok, akkor ne kelljen megint ennem két óra múlva. kezdjük el! bumm-bumm-bumm, bu-bumm, bu-bu-bumm-bummm! hova repül a masina vezeti a medve, belekeveredik balu a veszedelembe... én meg a konyhába. felcsapok egy tojást, és szétválasztom.
akár már ehetnék is, hiszen tele van mindenféle reggel nagyon hasznos dologgal, azonban még félkésznek ítélem így kicsit még foglalkozom az üggyel. de mielőtt folytatnám, teszek be zenét. egykis szombathelyi hc-t, mert az már nagyon hiányzik...
és nézzük mi lett 20 perc kézimunka és kreativitás injekcióból, egy csöpp ízfokozóval fűszerezve.
elmondom mit látsz, aztán megállok egy gondolat erejéig. elmehetnék jósnak is mi? tudom előre, hogy mit fogok írni...
a képen: frisskáposztás, friss-salátahagymás(ezt majd külön is bemutatom), pácolt-főtt csülkös, félkeményre főtt(salátához legjobb, mert még kicsit folyik a sárgája, és szép színt ad az előzőleg elkészített saját majonéznek), és sok sütőporral készített habszerű tésztájú palacsintaféleség, reggeli köret. mivel kísérleti stádiumban van, rendes neve még nincs, csak úgy hívtam hogy: "ez", meg hogy: "ilyen".
és akkor a pillanatállj. megnyomtam. ki kell térnem egy kicsit az ízfokozóra. azt hiszem tudod, hogy mi is az. rá van írva sokféle bolti élelmiszerre. csipszek, csokik, lekvárok, húskészítmények, és húsipari termékek (azért választottam külön, mert van olyan, amelyikben nincs is hús). igen. édes és sós cuccokban is van. de hogy is néz ez ki? szóval láttál már ízfokozót önmagában? amikor még benne van a zsákban, vagy vödörben, vagy tartályban, vagy talán csak isten tudja, hogy miben tárolják, vagy miben kell tárolni. akkor mégsem tudjuk mi az az ízfokozó. mi csak a fogalmat ismerjük, a mögöttes tartalmat nem, így valójában fogalmunk sincs, hogy mi is az. továbbá ugye édes és sós holmikkal is tehetünk a szervezetünkbe e csodálatos kiegészítőből, ami nélkül már nem is tudunk élni. az a gondolat vetődött fel bennem, hogy vajon külön van sós-íz-fokozó, és édes-íz-fokozó, vagy van egy univerzális? vagy minden élelmiszertípusra van külön? aztán meg nagyon foglalkoztat eme vegyület külleme. biztos megijednék tőle egy sikátorban éjszaka, de mégis milyen? áttetsző kis golyók? vagy sárgás por? esetleg zöld folyadék? milyen formában teszik bele a táplálékunknak szánt anyagokba? ha folyadék, akkor nem kell a keveréket, vagy masszát sűríteni műanyagtömlőbe töltés előtt? és hoppá! akkor meg kell a sűrítőanyag! de akkor meg túl sűrű lesz, akkor meg már mehet a térfogatnövelő is, hogy a viszkozitása kisebb legyen. így lesz teljes a reggeli/ebéd/vacsora. és a növekedéshormonról még szót sem ejtettünk. najó, inkább befejezem, mert ezt a sok marhaságot mind elolvasod, aztán többet nem eszel. enni pedig kell. jóhír, hogy vannak természetes ízfokozók is: só, cukor, citromlé, a kedvencem: fokhagyma, és lényegében mindenféle fűszer, de az első négy mégis más.
kísérleteztem szintén reggelire különböző dolgokkal. ekkor van ugyanis legtöbb kedvem foglalkozni a konyhával. azután vagy elmegyek suliba, vagy sétálni, vagy nekilátok a munkának. és azt csak akkor szeretem megszakítani, ha kész van a feladat. közben nem jó rohangászni, mert kifelejtesz valami,t kizökkensz a tempóból, vagy csak elfelejtesz mentést nyomni, és mire visszaérsz volt egy áramszünet, és kezdheted elölről. de egy másik adag:
aztán kinézek az ablakon, és szabályosan sokkot kapok!
október 22 van hékás! igaz, hogy majdnem a 60-as északi szélességnél, de akkoris! gondoltam gyorsan lemegyek fáért... mondjuk ezen a lépcsőn.
tüzet rakok meg minden.
aztán gondolkodóba esem, hogy mit is lehetne kezdeni magunkkal, erre előkerül egy üveg vana tallinn. jó hideg. rakjunk még a tűzre ne fázzunk! aztán ahogy a vana tallinn, meg a fa fogy, a hőmérséklet, és a hőérzet úgy növekszik. aztán veszett szellőztetés. fogmosás, alvás. nagyon szeretek fogat mosni. és amikor reggel felkelsz, érzed, hogy ma valami megváltozott. feltápászkodsz az ágyból, megmosod az arcod, belenézel a tükörbe, és rájössz, hogy téves volt az előző gondolatod, mert legfeljebb a föld gravitációs viszonyai változtak meg a tegnap esti buli miatt, más egyéb nem. és az is csak ideiglenes. aztán észreveszed a tegnapi buli maradékait,
és lenyomsz egy bajnokok reggelijét, és ráébredsz, hogy mindennek oka van, ok és okozat egymásból következik. itt egy példa: éhes leszel, mert a szervezeted működik, ahhoz meg energia kell, így szükséges az input. ekkor gondolkodni kezdesz, hogy megint mit egyél, hogy ne legyen egysíkú, és unalmas az étrend, és kitalálod, hogy krumpli és hal! megint?! óóó neeem, inkább valami mást. káposzta, hagyma, rizs? király! de megint? húúú hát ez nehéz lesz. tejfölös tészta? jól bevált, és semmi extra, és egy óra múlva megint éhes leszel. akkor mi van itthon egyáltalán? káposzta, de a hagyma a tojás, a csülök meg minden tegnap már elfogyott. tudom már! lisztes káposztás hal vízzel összegyúrva, turmixolva, némi ízfokozóval, sűrítőanyaggal, és térfogatnövelővel! jó étvágyat!
