augusztus28, ferihegyegy, reggel 8 óra. a csapat megérkezik a repülőtér előterébe, és megkezdi a sorbanállást a check-in-nél a 1015ös turku-i járatra. na persze. negyed kilenc után érkeztünk, kicsit alulteljesítve a menettervet. de sebaj. juci csomagjait szép esztétikusra összemokszolta laci, amolyan magyarmódra. elég amis lett. : ) aztán kapott pár réteg fóliát, és kész is az alien! siker mindenhol, kivéve a beléptető kapunál. laci kénytelen volt kipakolni a mézeket, amiket gondosan bekészített, mert a méz is folyadéknak minősül. aztán beszálltunk. gyorsít, emelkedik, ereszkedik, lassít. röviden ennyi volt, mintha síneken húztak volna minket. sima volt az egész. kicsit játszottam tehetetlenséggel: ereszkedés közben balra kanyarodtunk élesen, és közben előre hátra dőlöngéltem, mint az esőember. ennek eredménye képpen, olyan furcsa reakciót produkált a szervezetem, hogy szédülés fogott el, és úgy éreztem, hogy kb. 3-4 g erő hat a fejemre. turkuban lekéstük a normál ügyintézést, mert beszélgttünk kicsit a pilótával. így nekünk külön kellett kaput nyitniuk a tisztelt finn légitársasági alkalmazottaknak, aminek láthatóan nem örültek. de a csomagokat így sem kaptuk meg hamarabb. aztán jött a reptéri busz. vagyis nem az, de elvitt minket turku belvárosáig. ami a repülőn olvasott útifüzet alapján fél óra, és 5 euró, de egyik sem bizonyult igaznak. két és fél euró, és kb 15 perc. szal minden a fele. de ez elég optimális volt, jobb mintha a duplája minden. turkuban elvonszoltuk magunkat a buszpályaudvartól a vasútállomásig, aztán vettünk jegyet. a jegyvásárláshoz is sorszámot kellett húzni : ). 157. egyből kaptunk a következő helsinkibe tartó intercity szerelvényre nemdiák jegyet, mert nem fogadták el a nemzetközi diákigazolványt. miért nem lepődtem meg?

 laci órát fényképez.

aztán kb két óra vonatozás a hangtalan semmiben.

jucitúsz

közben néhány alkalommal meggondolatlnul kb kétszázzal beleszáguldottunk alagutakba, amik megterhelték a dobhártyát, de még aludtunk is.

lacitúsz

ez a táj majdnem olyan, mint nálunk.

helsinkibe érkezve egy szép pályaudvaron találtuk magunkat, ahol frissen szedett borsó nagy halomba pakolva zöldellt egy zöldséges bódéban. volt még ott áfonya, némi eper, egy kevés málna, és szeder. na itt kimerült a finn mezőgazdaság. hat után volt már. amíg juciék megpróbáltak szállást, vagy kompot nézni, és addig vízért indultam.

szegény csövesek... most kukáztak egy mekbúkot. bár kajájuk lenne... meg vízük!

helsinki villamos

munkamegosztás van, na. találtam egy boltot, de zárva vot már. egy másikat javasolt egy helyi gördeszkás csávó, de azis zárva volt, ezért aszonta menjünk a mcdonaldsba inni. : ) gondoltam kérek egy mcvizet. de erről én sem gondoltam, hogy megoldja a problémát. ezért kinéztem egy nagy kockaházat, aminek az oldalán mindenféle logók, meg emblémák fénylettek, és az egyik sarkán feltűnően nagy volt a ki- és behaladó forgalom, szal bementem. pont egy boltnak vezetett neki a mozgólépcső, zsupsz gyorsan beslisszantam, mert vmit mondtak a hangosban, csak nem értek finnül, és azt hittem, hogy mindjárt bezár. találtam ásványvizet, de csak szénsavas volt. se csendes, se enyhe. viszont, rengeteg féle joghurt termékük volt! ilyen joghurt olyan joghurt, kicsi, nagy, színes, egyszínű, fehér, folyékony, kevésbé folyékony, tömlős, zacskós, vödrös, poharas, sokféle gyümölcsökkel, sokféle márkával, sokféle zsírtartalommal. és ezek is rákattantak a zsírszegény joghurtra. visszaértem az életmentő csomaggal, mint mitch buchannon. aztán gondoltuk akkor irány a kikötő felé, úgyis arra van a hostel is, amit sikerült találni. odérve láttuk, hogy egy piccikét drágább, mint ahogy hirdetve volt, és már nem is volt annyira kecsegtető, úgyhogy inkább a kikötőbe mentünk a kompra.

juci ráfeszült az egyik "varázsgömbre"

na itt aztán sokat kellett befelé menni.

a kikötő démona. ha nem vigyázol, téged is elvisz!

helsinki kikötője napnyugtakor

a kikötői daruk helsinkiben

a hősök

a terminálban találkoztunk magyarokkal! dejó érzés volt! szinte azonnal el is vették a kedvünket, amikor azt mondták, hogy nem biztos, hogy van még jegy… váááá! ezért gyorsan a pénztárhoz mentünk, és megvettük a jegyeinket, és megnyugodott mindenki. leültünk beszélgetni velük. mindketten kárpátaljaiak, margit régóta észtországban él, viktória pedig csak kijött hozzá látogatóba, amolyan nyaralás féleségre, és pont helsinkiben töltöttek egy napot. szóval elég jól kezdődött ez a megérkezősdi. tallinn felé a tengeren jótanácsokat kaptunk, ismerkedtünk, számot cseréltünk, hogy aztán tartsuk a kapcsolatot.

helsinki hátul, juccika elöl

beértünk tallinba két óra és némi alvás elteltével, de mire összeszedtük magunkat, addigra kiürült a komp. aztán lemásztunk, és a terminálban megpróbáltunk szállást keresni. itt is mindenhol van wifi. de jött a biztonsági munkatárs, és kitessékelt minket. érthető. szemben volt egy hostel, gondoltuk megnézzük. de hát fullon votak. miért ne? a cuccokat azért otthagyhattuk, hogy legalább a keresés közben ne kelljen magunkkal vinni. kb 200 méter után egy tábla, hogy szobák 16 eurótól! nna! nyomás. aztán rossz irányba kalauzoltam, de jucinak igaza lett, így oda találtunk, és bementünk. nagy volt a hangzavar, buli volt az alsó szinten, tök jó fiatal társaság, meg szesz, meg cigi, meg jókedv, meg színek, meg zene. félve megkérdeztük, hogy van e szabad szoba, aztán már a papírt nyomták az orrunk alá, hogy hol írjuk alá. 50 euró volt, végülis, nem olyan vészes. tök jó szoba, labirintus szerű folyosó rendszer, meg ilyenek. és még fürdőszoba is volt külön. kiugráltuk magunkat, aztán szunya. mert ekkor már majdnem hajnal 3 óra volt : D 11kor felkeltünk, aztán kijelentkeztünk, és visszamentünk a cuccainkért, de előbb még elugrottunk a G9ba, ahol a foglalt szállásunk van, hogy hamarabb jöttünk, de átvennénk a kulcsokat. ott elintéztük a papírokat, lacit is bebújtattuk, de még kérdéses, hogy neki mennyit kell majd fizetni. aztán akkor elmentünk a cuccokért, és bementünk boltba vásárolni, mert farkaséhesek voltunk. azt nem pontosan tudom, hogy laci, és juci, a két -ci végű mit vett, de én olajos nyers heringet. meg joghurtot, meg tejet. egész fincsi a tej itt. kicsit a tejszínre hasonlít az íze, szóval ilyen édeskés. a hering naggyon fincsi volt. meg vmi langaló szerű kenyérke, azis jó nagyon. sok itt a halkaja, bár nem annyi, mint amenyire számítottunk. meg nem is nemzeti étel náluk. meg még halpiac sincs. meg halászkikötő sincs. érdekes. talán ezt nem a fővárosban bonyolítják. tallinn különben nagyjából 400 ezer lelket számlál. az összes észt meg kb 1 millió 340 ezer, meg az apró. de ez se mind észt. ez sem nemzetország. nincs itt 1 millió észt. vallásuk meg nincs. legalábbis államilag. a szocializmus miatt, szóval azt hiszem ezt nem kell magyarul leírnom, hogy miért. bár úgy tűnik, hogy nálunk szabadabb volt mint itt. aztán a g9ben lepakoltunk. hétvége volt, hát nekiindultunk a városnak. jucus egyik szobatársa anna. aki budapestről érkezett. laci szobatársa egy német srác, aki tegnap kiköltözött, mert találtak albérletet. a mázlisták! de mi is találtunk csak nem egyszerű: 13-a előtt nem költözhetünk, mert még ott vannak, viszont pont 4 hónapra kiadó. szóval ez lenne az igazi, ha hamarabb költözhetnénk. de még egyezkedünk. asszem. és még a sulihoz is közel van. meg még rimi is van közel! álom...az én szobatársam meg egy angol srác, stephen. kicsit nehezen értem hogy mit beszél, liverpooli tájszólással mondja, némi leeds-i ferdüléssel. és elég magának való. tegnap lett egy másik szobatársam is, ő meg litvániából. nem utazott sokat. de ő is magának való, és még érthetetlenebbül beszél angolul, mint stephen. persze, lehet, hogy én vagyok a béna. sőt. ez biztos. de mivel nem túl kommunikatívak, és egyfolytában  bele vannak esve a gépbe, nem nagyon tudok velük mit kezdeni. próbáltam beszélgetéseket kezdeményezni, de néhány egész mondat után csak aham, meg no, meg yes válaszok jönnek. lehet , hogy nem kérdezni kellene őket? néha feszélyezve érzem magam, mert olyan zavart a csend. zenét se mernek berakni, meg semmi. csak kattyingatnak. hát ez van. úgy se vagyok sokat a szobában, mert elég gáz ez a g9. a régi rk majdnem jobb volt! pedig… és nem is olcsó! mert az rk legalább az volt.

hogy megy az idő… már szerda van…

hétfőn elmentünk suliba, elkísértük annát. ő az urbanisztikai tanszékre ment. végighallgattuk amit neki mondtak. volt pár hasznos számunkra is. aztán átjöttünk a belsőépítészekhez, ezt is mindnéztük. ja ez ám az új szó: mindnéz. biztos mindenki ismeri a letöltős meg filmnézős portálokról az buta hirdetéseket: jött neked egy üzenet! nyisad ki gyorsan! ugye? na a legújabb: mindnézd! ezek napról napra butábbak : D de legalább vicces. aztán körbe is jártunk, de elég üres még minden. mint az első hét. itt is ugyanolyan. senki nem tud semmit, senki nem jön be, a tanárok is elmaradoznak… úgy látszik, mégis rokon népek vagyunk!  lacinak próbáltuk elintézni, hogy felvegyék. sétáltunk, este margitékkal egy kocsmában találkoztunk, aztán kimentünk a strandra! merthogy azis van… éjjel volt ,jó hideg, és közvil nélküli sötét. nagyon klassz volt. szegény laci hajnal 4 ig a portfolióját csinálta, hogy legyen mit mutatnia. kedden aztán már tevékenykedtünk is. meglátogattuk az első előadásunkat. nem volt túl jó, de talán beleszokom, aztán jó lesz. aztán kimentünk a tengerhez ebédelni. persze nem kell mondanom, hogy útba ejtettünk egy rimi-t.

lacival kimetünk az ukrán piacra. az elég kemény hely. észtországban nem túl népszerű a vasúti közlekedés, sem a fuvarozás, így a vasútállomás sem a legjobb hely. és kevés helyre van sínpálya. ez talán bemutatja, hogy az említett piac milyen színvonalú, hogyha még azt a nem csekély információt megosztom, hogy a vasútállomás mögött foglal helyet. bementünk, mert kemények vagyunk. bár csirkék között még nem imádkoztam, de horvát sziklán már igen. benn aztán kevés észt felirat, és kevés észt szó. körbejártunk, egész jó áron volt zöldség, gyümölcs, gagyi ruhák minden mennyiségben. egy egyik oldalon végigértünk, és a húsos részlegnél találtuk magunkat. na az vmi hihetetlen volt! öcsém… képzeld el, hogy benn melegebb van, mint kinnt. és ott árulják a húsokat. roppant mennyiségű hús volt, meg a régi ruszki hűtőgépek ciripelése, mintha sáska hadak húzták volna az életük árán. és az a szag… igazi rohadó hús. olyan édeskés, tudod. váááá. na nemsokat voltunk ott. megnéztünk egy bútorost, ilyen használt bútorok, lakásberendezés, elektromos gépek sütők, ilyesmi. na ők se észtül beszéltek, azt hozzá kell tenni, meg azt, hogy nem is foglalkoztak velünk. aztán körbementünk. na a másik oldalon kacatosok voltak, ott aztán nézegettünk rendesen. volt ott minden. de telefon érdekelte a lászló urat leginkább, így a másik oldalról is bementünk az épületbe, mert felfedeztem egy mobiltelefonid feliratot, és megnéztük. bent, fent volt egy eldugott zug, benn ült egy fickó. voltak nála mindenféle telefonok, de főleg néhány éves modellek. kinéztünk egy ős nokiát, és kértük, hogy mutassa meg, de angolul nem nagyon tudott az ipse, így mutogatással megoldottuk a dolgot, mert mi pedig sem észtül, sem oroszul, sem ukránul nem tudunk. bár észtül lehet, hogy ő sem : D. 150 korona volt, próbáltunk alkudni, de nem engedett. végülis jó vétel volt, kártyafüggetlen, és működik is. nekem is nagyon megtetszett. úgyis kéne még egy telefont venni, mert most vettünk már feltöltő kártyás tele2 sim-et, és így mindig cserélgetni kell a telefonomban. az időt meg persze mindig elfelejti  ez a butus. aztán este megint jót kajoltunk a rimiben : ) az egy egész jó bolthálózat. élelmiszer. és mint a sparban, van meleg kaja is, elég olcsón. de majd megkérdezek itt valakit, hogy hol ,és mit szoktak enni, mert eddig sztem furcsa dolgokat ettünk. ha nekünk, meg a gyomrunknak nem is volt az, az észteknek biztosan. margitot kérdeztük, de ő azt mondta, hogy ő magyarosan főz, szal nem tudja… azt hiszem ennyi most elég. majd írok egy design bejegyzést is, mert már érdemes lenne. jókis csomagolásokat gyűjtök, meg épület képeket. hát ezek öcsém másképp gondolkodnak, úgyhogy össze kell szedni magunkat! üdv.