tegnap érdekes élményünk volt. juci apáját kísértük el a reptérre, amikor is felszálltunk egy aranyos kis villamosra amolyan véletlenszerűen. és ugyanígy, amolyan véletlenszerűen velünk együtt felszállt egy helyi lakos, vagy nemlakos, mert szegény elég mosdatlan volt. ám ami megdöbbentő volt ezen felül az az, amit tett: elővett egy kissé hanyagul mosogatott műanyag palackot a nejlontáskájából (előtte meg talán valamelyik kukából), és kortyolt egyet a flakon narancsszínű tartalmából. ekkor csapta meg az orrunkat a tömény nitro-hígító-szag. hát papuskám, az nem viccelt. azon csodálkoztunk, hogy még tud mozogni. nagyon elszomorító, amikor ilyennel találkozik az ember, és eltöpreng vajon ő maga is megtenné ha ilyen helyzetbe kerülne? vagy azon, hogy lehet egyáltalán segíteni rajta? hagyná? sajnos nem vagyok olyan helyzetben, hogy bárkin is segítsek anyagilag. és sajnos (bár talán a korábbi évek rossz tapasztalata mondatja ezt velem, vagy a berögzült társadalmi korlátaim) rajtuk már nem lehet.
egy másik fejezet, egy másik helyszín, egy másik idő. bemutatom neked azt a helyet (legalábbis egy részét egyelőre), ahol eddig intéztük a napi bevásárlást, a ruházkodást, és ilyesmiket. igen, ez az, az ukrán piac, russian market, jaamaturg. ja igen, mert egyébként nem ukrán, hanem orosz, mert itt elég kevés ukrán van. orosz viszont annál több. 
ilyen esős napon, zárás környékén. minden nap nyitva van, kb 9-től 5-ig. és ez a ruhásrészleg amit látsz. 
rendes körülmények között itt minden vaskeretet telepakolnak zsákos ruhákkal, amikben lehet turkálni. továbbá a bódékból kitologatnak állványokat, amiken kabátok, nadrágok ilyesmit vannak, de azok általában drágábbak, mint az ömlesztett cuccok. persze nem mindenhol. 
alkudni mondanom sem kell ugye, hogy kötelező. persze van egy néni, aki nem enged sose. de mi meg sose vesszük meg. aztán kész. vagy igen. aztán kész. úgyis nekünk rossz, hogy miért nem vettem meg, vagy kár, hogy nem lehetett alkudni...
még használt repülőgép is van. csak gyorsan kell alkudni, mert hamar elszállnak az árak...
a zöldséges rész is hasonló, és sajnos nem biztosít megfelelő raktározási lehetőségeket, és a zöldségek elkezdték megadni magukat, így leszoktam az ott vásárlásról. bár a krumpli egész jó, és olcsóbb mint a rimiben, vagy akárhol. de a többi az már sajnos rimis. ilyen a dolgok rendje.
visszatérve még tegnapra, elég cefet idő volt hazafelé jövet. piszokul fújt a szél, szakadt az eső, és még hideg is volt. nagyjából nem sokon múlt, hogy nem hó, vagy inkább jég esett. de jóhír, apa, anya, nyugodtság van, a kabát működik. pont ahogy képzeltem, és ahogy mondták. tehát ahogy kell neki. egy póló, meg a kabát volt rajtam, és belül nem éreztem e viszontagságos időjárási körülményeket, najó, még rajtam volt a bulám (bula márkájú fülvédős kötött sapka. ha az enyém akkor bulám.) meg egy sál, de a kabát meg nem volt teljesen felhúzva, mert kellett a szellőztetés. olyan idő volt benn. és totál vízálló. úgyhogy csak a nadrágom lett esős. igaz abban a sietve elhaladó személygépjárművek is segédkeztek.
